MÁK FC

Sok mérkőzésen vagyunk már túl, most egy kis válogatás következik, az általam legjobbnak tartott meccseinkből.

A legtöbb érzelmet felvonultató összecsapás szerintem a Lehány Margit elleni volt. Szimpatikus volt az ellenfél, mégis csak a hajrában sikerült egy közeli góllal behúzni a három pontot, ami után valósággal felrobbant a stadion. A mérkőzés után sor került a csapat illő megjutalmazására is...
Mi jut róla eszembe? A Rocky 2 című film vége, (mellesleg a csapatból többen is nagy Balboa-rajongók) mikor már iszonyatosan fáradtan, véresen leengedik a kezüket, nem védik a fejüket sem, csak azon igyekszik mindkét bokszoló, hogy utolsó erejével kiüsse a másikat.

A Sípcsont FC ellen is sikerült egy hihetetlen bravúr, a 0:3-as állást nyolc perccel a vége előtt kezdtük meg ledolgozni, és egy pontot sikerült is megmentenünk! A hab a tortán az volt, hogy egyetlen játékosunk nevéhez fűzödött mindhárom találat.
Persze itt egyértelmű a párhuzam, 'Pool-Milan-döntő. Talán a Sípcsont nem sértődik meg, de szerintem ha lettek volna tizenegyesrúgások, azon a sors egyértelműen a mi győzelmünket hozta volna ki.

És a legutolsó a sorban a GEK elleni mérkőzés. Addig még sajnos nyeretlenek voltunk az ELTE Ligában. Aznap esett az eső kint a KCSSK-n, borongós hangulatot keltve. Nem jött el egy cserénk sem, fontos alapemberek hiányoztak. Lógott a levegőben az újabb vereség. A meccs sajnos a várakozásnak megfelelően kezdődött, de 1:4-es állásnál hirtelen megráztuk magunkat és rászolgálva a nevünkre (erről írt az ELTE újságja is) megnyertük a találkozót egy csipet szerencsével, lecsendesítve az ellenfelet és a szurkolótáborát.
Hogy mi jut eszembe a meccsről? Fantáziátlan vagyok, de nem tudom semmihez sem hasonlítani. Talán a Menekülés a győzelembe című film, persze NINCS semmi párhuzam a filmbeli antagonisták és a GEK között.

És persze a Pinathinaikosz... de az egy másik történet.