MÁK FC

Már ez elején le kel szögezni, hogy nem utólag magyarázzuk a bizonyítványukat, nem egy rossz helyzetet próbálunk meg addig csűrni-csavarni, amíg ki nem hozzuk a dologból, hogy tulajdonképpen milyen jó most nekünk. Csupán megpróbálunk őszintén beszélni egy témáról.

A másodosztályról van szó. A lelkes olvasóközönség tudja, hogy amennyiben megnyertük volna az utolsó meccsünket, feljutottunk volna a másodosztályba. Továbbmegyek: ha akarnánk, valószínűleg a következő szezonban a végzős csapatok kiválása miatt simán tudnánk találni magunknak egy kis helyet a második vonalban.

De! Őszintén magunkba tekintve a csapat még nincs azon a szinten, hogy ezt megtegyük. Néhány játékosunk minden bizonnyal megállná a helyét ott, hiszen többen űzik komolyabban is e sportot. Sőt, például Gábor csapata gyakorlatilag már feljutott az első osztályba. A csapat egésze azonban nem készült még fel a nagyobb kihívásokra. A másodosztály szintjén mozgó ellenfelekkel szemben nem sok babér termett nekünk eddig a pályán.

Fontos megjegyezni, hogy fontosnak tartjuk a fejlődést, mindig keresni kell az új kihívásokat, de csak mértékkel.  Nem egy csapatról hallottam már, akik például a másodosztályba kerülés után feloszlottak. Ugyanis az egyre magasabb szintű ligák egyre több kudarcélményt is jelenthetnek. Szomorú példaként említhetnénk a Sípcsont FC-t, akikkel körülbelül egy szinten voltunk, feljutottak, majd az összes meccsükön kikaptak, a legutolsóra már el sem mentek.

Ennek ellenére nem zárkózunk el a feljutástól, mindent megteszünk majd a jövőben is, amit csak tudunk, de ha nem sikerül, nem fogunk sokat bánkódni.

A végére egy kis önellentmondás: Annak idején hasonló véleményünk volt a harmadosztályról is.